18. állítás - Az üdvösség feltétele...

Az üdvösség feltétele a hit.

17. állítás - A keresztyén felekezetek közül a mi református hitvallásaink...

"A keresztyén felekezetek közül a mi református hitvallásaink tartalmazzák a legtisztább, biblikus tanítást."

16. állítás - Az egyház életének fontos része....

"Az egyház életének fontos része az elöljárókkal szembeni engedelmesség és az egyházfegyelem gyakorlása."

Hogyan lehet aktuálisan, napjaink társadalmi viszonyai közt is érvényesen megfogalmazni és gyakorolni az egyházfegyelmet? Létezik-e még olyan a református egyházban, hogy tanfegyelem? Egyáltalán: szükség van-e még ezekre?

15. állítás - A református ember fontos feladata, hogy...

"A református ember fontos feladata, hogy a közügyekben, politikában is Isten akaratát igyekezzen érvényre juttatni. Ezért aztán nem szabad visszahúzódnia a közélet dolgaitól vagy a politikától."

Református egyházunkban hagyomány, de teológiai érvekkel alátámasztott feladatértelmezés is a közéleti, társadalmi felelősségvállalás. A társadalmi, szociális igazságosságért való kiállást sokszor - így a reformáció idején is - az egyház prófétai feladataként értelmezték eleink. Érvényes, helytálló ez a feladatértelmezés? Hol jelenik meg ez a hagyomány ma? Hol van a határ közélet és politika között? Meddig mehetünk el és mikor kellene visszahúzódnunk? Mit jelent Isten akaratát érvényre juttatni a közéletben? Milyen szövetségeket köthetünk ezen a címen? Mit jelent ez az elv a mindennapi életben?

14. állítás - A református ember nem...

"Református ember nem imádkozik térdelve."

 Klasszikus református identitásjegy - legalábbis sokszor lehet ezt olvasni, akár szépirodalmi művekben is - hogy a református ember őrzi a tartását, s még Isten előtt sem hajt térdet. Ezzel szemben vannak olyan vidékek és olyan kegyességi körök, ahol a mai napig aktívan gyakorolják a térdelve imádkozás nagyon régi szokását. Igaza van tehát az állításnak? Ha igen, miért él mégis sokfelé ez a szokás? Ha nem, miért nincs jelen a térdelve imádkozás az istentiszteleteinken? Egyáltalán: van református módja az imádkozásnak?

13. állítás - a magyar lélekről és a kálvinizmusról

"A magyar lélek ősi alapvonásai a keresztyénséggel a kálvinizmus kemény, harcos, szigorú alakjában találnak össze leginkább. Éppen ezért lett a kálvinizmus nálunk is nemzeti vallás, magyar világnézet."

Az állítást eredetileg Makkai Sándor fogalmazta meg. Amit kimondott, az a református azonosságtudat egyik meghatározó narratívája volt. Sokat idézzük ezt az 500-as évforduló alkalmával is - de igaza volt Makkainak? Érvényesnek gondoljuk az állítást ma is? Mit jelent pontosan ez az "összetalálkozás"? Mitől nemzeti vallás, magyar világnézet ma a kálvinizmus?

12. állítás - Az istentiszteleten nincsen helye...

"Az istentiszteleten nincsen helye a gitáros énekeknek." A liturgiai és énekeskönyvi reform időszakát éljük, amire a reform egyik teoretikusa, Dr. Fekete Károly szerint azért van szükség, mert a református liturgia kiszikkadt, "csoda-deficites". Sokak szerint hiányzik a református liturgiából a a gyülekezet részvételének, bevonódásának lehetősége, az istentiszteletünk túlságosan beszédcentrikus, csak az értelemhez szól. Tényleg így van? Valós igényről van szó vagy csak a posztmodern ember érzelmi igényeiről? Mi az útja a liturgiai megújulásnak? Modernizáció, a kortárs zenei kultúrához való közeledés vagy épp a gyökerekhez való visszatérés?

11. állítás - Az a fontos, hogy...

"Az a fontos, hogy higgyünk Istenben, szeressük Őt és embertársainkat, s higgyünk abban, hogy van egy erkölcsi világrend, amelynek középpontja Isten."

Egyetértünk? Mi a legfontosabb református hitünkben?

10. állítás - A Bibliáról nem állíthatjuk, hogy...

"A Bibliáról nem állíthatjuk, hogy teljes egészében tévedhetetlen, hiszen a történeti könyvekben vannak pontatlanságok, tévedések, és sok benne a legendás, meseszerű elem. Ilyen például Jézus szűztől való születése vagy a csodái is."

Valóban nem tévedhetetlen? Akkor hogy lehet életünk alapja, "zsinórmértéke"?

9. állítás - A kegyelmi ajándékokat (pl. prófétálás, gyógyítás, nyelveken szólás) Isten csak az első keresztyének idejében adta.

"A kegyelmi ajándékokat (pl. prófétálás, gyógyítás, nyelveken szólás) Isten csak az első keresztyének idejében adta."

Egyet lehet érteni az állítással? Amennyiben így van, mi a helyzet azokkal, akik ma is arról beszélnek, hogy kaptak ilyen ajándékokat? Ha pedig nem értünk egyet, miért van az, hogy a történelminek nevezett keresztyén felekezetek között ritkán találkozunk ilyen kegyelmi ajándékokkal?

8. állítás - A református egyházban a nőket...

"A református egyházban a nőket nem lenne szabad lelkésszé szentelni, vagy legalábbis nem kellene engedni, hogy úrvacsorát osszanak."

7. állítás - Az egyház akkor lesz hiteles, ha...

"Az egyház akkor lesz hiteles, ha fölül tud emelkedni a felekezeteket szembeállító hitvallási, dogmatikai és szervezeti véleménykülönbségeken, és a világ előtt fel tudja mutatni a Krisztus-test szeretetben összeforrt egységét, kivált az emberiség sorsát érintő kérdésekben."

Mitől lesz hiteles az egyház? Mitől lesz hiteles a keresztyén ember? Mi a hitelesség? Mik a kritériumai? Ki előtt kell hitelesnek lennie egyiknek is, másiknak is? A posztmodern egyik legnagyobb kérdése - nem csak az egyházzal kapcsolatban - a hitelesség. Általában nem nagy szólamokat várunk, sőt ezekben egyre kevésbé bízunk (?) hanem azt vártjuk, hogy a keresztyén egyházak és első sorban talán a keresztyén emberek hitelesek legyenek. Ehhez a hitelességhez tartozik a keresztyén felekezetek megosztottságának kérdése, ami például a közös úrvacsora vagy áldozás hiányában igen markánsan jelenik meg. "Ami az egység kellene, hogy legyen, az választ el minket legjobban..." mondják egyre többen. Mások szerint éppen az úrvacsora és az áldozás terén mutatkozó szigorúság, s ezek mögött a hitvallásokhoz való hűség az, ami hitelesíti az egyes felekezetek tagjait. Ezek a viták a reformáció 500. évfordulója közelében előbb a megigazulás - a reformáció egyik kulcskérdése - tárgyában kiadott evangélikus és római katolikus közös nyilatkozat, majd a református egyházak ehhez való csatlakozása nyomán lángolt fel. (A nyilatkozatról itt, a reformátusok csatlakozásáról pedig itt olvashat bővebben.) Miről van itt szó? Árulásról vagy a hitelesség érdekében tett lépésekről?   

6. állítás - Az intézményes, szervezett egyház ma egyre inkább veszít jelentőségéből, a jövő a kis, akár házanként szerveződő közösségeké.

"Az intézményes, szervezett egyház ma egyre inkább veszít jelentőségéből, a jövő a kis, akár házanként szerveződő közösségeké."

Egymástól független felmérések szerint Európa-szerte egyre többen fordulnak el a nagy, intézményes egyházaktól, kivált a történelminek nevezett felekezetektől. Ezek tagsága apad és elöregedik, templomaikat nem tudják fenntartani, így sokszor el kell adniuk azokat. Ugyanakkor - főképp városi környezetben - egyre több a kicsi, legfeljebb száz fős keresztyén közösség. Ezek a történelmi felekezetektől függetlenül, sokszor leírt hitvallások és képzett lelkészek nélkül gyakorolják a hitüket. Nem az ökumenizmus egy új formájáról van tehát szó, hanem a keresztyén közösség gyakorlásának az egyházszakadások előtti állapothoz való közelítéséről. Valóban ez lenne a  jövő?

5. állítás - Az egyház ne vegyen részt a pártpolitikai küzdelmekben

Az egyház ne vegyen részt a pártpolitikai küzdelmekben.

Vagy mégis, inkább részt kellene vennie? Miért? Mi a jó, helyes, biblikus kapcsolat az egyház és a politika között? Tudunk-e különbséget tenni pártpolitika és közügyek között?

4. állítás - A református egyház történelmi jelentősége az, hogy

"A református egyház történelmi jelentősége az, hogy nemzetmegtartó erőként működött."

Ez a kérdés különösen ma, a reformáció 500. évfordulója idején nagyon aktuális, hiszen egyrészt az egyházi médiából vagy a szószékekről mindenhonnan olyan üzeneteket hallunk, melyek megerősítik ezt az állítást. Másrészt azonban egyre többen kérik számon ennek a nemzetmegtartó erőnek a jelenlétét napjaink egyházán és főleg a fiatalok közt egyre többen kételkednek is abban, hogy ez az állítás helytálló lenne. Református középiskolások között végzett kérdőíves vizsgálatom eredményei azt mutatják, hogy a fiatalok jelentős része bizonytalan az állítás érvényességében:

Ön egyetért az állítással? Miért? 

3. állítás - Az embernek sosem szabad elfelejtkeznie...

Az embernek sosem szabad elfelejtkeznie bűnös voltáról, ezért minden nap meg kell vizsgálnia az életét, hogy nem távolodott-e el Istentől, és bűnbánatot kell tartania.

Napi önvizsgálat, bűnbánat, megtérés. Öröm? 

2. állítás - A református istentiszteletből nem maradhat el...

A református istentiszteletből nem maradhat el a zsoltáréneklés.

Így szól az állítás. A kérdést viszont tovább lehet vinni: feltétlenül ezeket a szövegeket és ezekkel a dallamokkal kell énekelnünk? Egyáltalán: énekeljük a fekete énekeskönyv genfi zsoltárait? Mennyit ismer és használ egy-egy közösség a százötvenből? Mi az, ami nem maradhat el még egy református istentiszteletből? Mitől református egy istentisztelet? 

1. állítás - Az Egyház jövője attól függ...

Az Egyház jövője attól függ, hogy tagjai hiszik-e a Bibliáról, hogy az Isten teljes egészében ihletett, tévedhetetlen Igéje.