"Az egyház akkor lesz hiteles, ha fölül tud emelkedni a felekezeteket szembeállító hitvallási, dogmatikai és szervezeti véleménykülönbségeken, és a világ előtt fel tudja mutatni a Krisztus-test szeretetben összeforrt egységét, kivált az emberiség sorsát érintő kérdésekben."
Mitől lesz hiteles az egyház? Mitől lesz hiteles a keresztyén ember? Mi a hitelesség? Mik a kritériumai? Ki előtt kell hitelesnek lennie egyiknek is, másiknak is? A posztmodern egyik legnagyobb kérdése - nem csak az egyházzal kapcsolatban - a hitelesség. Általában nem nagy szólamokat várunk, sőt ezekben egyre kevésbé bízunk (?) hanem azt vártjuk, hogy a keresztyén egyházak és első sorban talán a keresztyén emberek hitelesek legyenek. Ehhez a hitelességhez tartozik a keresztyén felekezetek megosztottságának kérdése, ami például a közös úrvacsora vagy áldozás hiányában igen markánsan jelenik meg. "Ami az egység kellene, hogy legyen, az választ el minket legjobban..." mondják egyre többen. Mások szerint éppen az úrvacsora és az áldozás terén mutatkozó szigorúság, s ezek mögött a hitvallásokhoz való hűség az, ami hitelesíti az egyes felekezetek tagjait. Ezek a viták a reformáció 500. évfordulója közelében előbb a megigazulás - a reformáció egyik kulcskérdése - tárgyában kiadott evangélikus és római katolikus közös nyilatkozat, majd a református egyházak ehhez való csatlakozása nyomán lángolt fel. (A nyilatkozatról itt, a reformátusok csatlakozásáról pedig itt olvashat bővebben.) Miről van itt szó? Árulásról vagy a hitelesség érdekében tett lépésekről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése