"Református ember nem imádkozik térdelve."
Klasszikus református identitásjegy - legalábbis sokszor lehet ezt olvasni, akár szépirodalmi művekben is - hogy a református ember őrzi a tartását, s még Isten előtt sem hajt térdet. Ezzel szemben vannak olyan vidékek és olyan kegyességi körök, ahol a mai napig aktívan gyakorolják a térdelve imádkozás nagyon régi szokását. Igaza van tehát az állításnak? Ha igen, miért él mégis sokfelé ez a szokás? Ha nem, miért nincs jelen a térdelve imádkozás az istentiszteleteinken? Egyáltalán: van református módja az imádkozásnak?
Oldalak
Állandó
Az alábbi állítások - melyek a kutatáshoz tartozó kérdőívben is szerepelnek - az egyházi nyilvánosság különböző felületein (sajtóban, weboldalakon, blogokban, rádió- vagy televízió interjúkban, stb.) jelentek meg. Nem a kutató személyes állításairól van szó, hanem az egyházi élet szereplőinek, gyülekezeti tagoknak vagy az egyházat kívülről látó embereknek az állításairól. Mindegyik megfogalmaz egy, többnyire sarkos és néhol egyoldalú véleményt az egyházról, a reformátusságról. Ön egyetért ezekkel az állításokkal? Esetleg bizonytalan az érvényességükben? Kérdése van? Talán más kérdéseket, szempontokat tart fontosnak? Kérem, mondja el véleményét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése