"A magyar lélek ősi alapvonásai a keresztyénséggel a kálvinizmus kemény, harcos, szigorú alakjában találnak össze leginkább. Éppen ezért lett a kálvinizmus nálunk is nemzeti vallás, magyar világnézet."
Az állítást eredetileg Makkai Sándor fogalmazta meg. Amit kimondott, az a református azonosságtudat egyik meghatározó narratívája volt. Sokat idézzük ezt az 500-as évforduló alkalmával is - de igaza volt Makkainak? Érvényesnek gondoljuk az állítást ma is? Mit jelent pontosan ez az "összetalálkozás"? Mitől nemzeti vallás, magyar világnézet ma a kálvinizmus?
Oldalak
Állandó
Az alábbi állítások - melyek a kutatáshoz tartozó kérdőívben is szerepelnek - az egyházi nyilvánosság különböző felületein (sajtóban, weboldalakon, blogokban, rádió- vagy televízió interjúkban, stb.) jelentek meg. Nem a kutató személyes állításairól van szó, hanem az egyházi élet szereplőinek, gyülekezeti tagoknak vagy az egyházat kívülről látó embereknek az állításairól. Mindegyik megfogalmaz egy, többnyire sarkos és néhol egyoldalú véleményt az egyházról, a reformátusságról. Ön egyetért ezekkel az állításokkal? Esetleg bizonytalan az érvényességükben? Kérdése van? Talán más kérdéseket, szempontokat tart fontosnak? Kérem, mondja el véleményét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Makkai Sándor, az erdélyi kálvinizmus jeles képviselője cikkében (Magyarság és kálvinizmus Erdélyben) arról ír, hogy Erdélyben a református egyben magyar is. Ennek nyilvánvaló és vitathatatlan történelmi okai vannak, noha más területekre nézve (pl Felvidék, Török Hódoltság) persze másképpen kell megfogalmazni azt, amit Illyés Gyula így foglal össze: aligha „volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin”.
VálaszTörlésUgyanakkor Makkai a tételt a másik irányba is továbbviszi, miszerint aki magyar, az református is. Ez szerintem nagyon ingoványos terület, különös tekintettel a jelentős római katolikus (erdélyi) magyarságra nézve. Makkai a magyar ősi lélek és kálvinizmus kapcsolódási pontját éppen a világháború felé sodródó keresztyénség korában, 1913-ban!, a „kemény, harcos, szigorú” jellemzőkben látja! Sőt, ennek a tételnek a kortárs, populista kibontását látom azokban az eszmefuttatásokban, ahol István király kvázi áruló, és Koppány a magyar hit védelmezője, ami a magyar kálvinizmusban elevenedik meg újra.
A református egyház – nem csak a „kemény, harcos, szigorú” jellemvonásával, hanem éppen a török alatt a fel nem adó, kitartó, reménységes, bölcs jellemvonásával, valóban sokat tett a magyarság fennmaradásáért. De hogy a magyar ősi léleknek és a (kálvinista) svájci ősi léleknek a Szent Gallen-i (926) legendás eseten kívül milyen találkozási pontja van, az szerintem még további kutatás kérdése…
Komolyra fordítva: talán a kálvinista történelmi (és népi) kiválasztás-tudatból (Bibilai: ~ Izsák, Jákob, Dávid, …) a legkisebb „maradék” megmaradása, és a magyar ősi legendák László Gyula (A honfoglaló magyar nép élete) által is bemutatott legkisebb fiú mítosza (Attila, Árpád legkisebb fia az örökös, és az apa házát, háztartását a legkisebb fia örökli a fölosztott vagyonból ő választhatja ki először a maga részét…) lehet ilyen kapcsolódási pont.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA magyar kálvinizmusnak mint világnézetnek kétségkívül vannak nagyon pozitív jellemvonásai. Nem véletlen, hogy harmados számbeli hátrányba szorulva kulturálisan és politikailag is teljes paritásban tudott maradni a katolicizmussal. És még a katolikusok is bevallják, hogy tette ezt a magyar nemzet és annak megtartandó (életképes) karaktere érdekében. Sajnos ennek a nemzetközpontú karakternek az evilágisága már a török időkben túltengett az örök karakter rovására. A zsidó-magyar történelmi párhuzamban a magyar nép nemzeti bűneire, pl. a széthúzásra került a hangsúly. Elfelejtődött, hogy ez már Farkas Andrásnál is következmény: annak következménye, hogy a magyarok hálátlanok lettek, elfordultak Istentől, és az Ajándékozó helyett az ajándékba vetették bizalmukat. De Isten majd visszatér és helyreállít(ja a földi királyságot) - hangzott az ígéret. De ki mondta, hogy minden körülmények között építi mennyei királyságát, így legyőzetve is győztessé tud tenni az ige kizendülése és a misszió által?! Egyébként hogy mi az a magyar kálvinizmus, az nagyban függ attól, hogy az ilyen néven nevezettek mivé alakítják azt. Az 1780-as, majd az 1830-as évek szellemi hullámai után a szélsőséges racionalizmussal vált egyenértékűvé. Révész Imre 1864-es Kálvin-könyve a maga nevében azért zseniális, mert méltó (tudományos) választ adott Ballagi 1862-es provokációjára, amelyben az ún. korigénynek megfelelően megtagadta Jézus testi feltámadását. De az 1909-es jubileumig kellett várni, míg a magyar reformátusság lényegi Kálvin-tanulmányokba kezdett.
VálaszTörlésMakkai Sándor az 1933-as Táltoskirályban számomra furcsa módon mereng a magyar karakterről. Amit megtanultam tőle, hogy saját kultúránk teljesítményét önértékén és ne nyugati civilizatórikus vívmányok (szolgai) átvételében mérjük, és hogy az "királyi vérből kell feleséget hozni" eszméjének uralma idején a nyugati kapcsolatok inkább degenerálták, a keletiek inkább felvirágoztatták az Árpádokat. Bár Makkai Sándor megtérésének körülményeivel kapcsolatban tájékozatlan vagyok, erős a bizodalom afelől, hogy Urunk kegyelméből az üdvözítő hit részese lehetett. Ezt az 1925-ös Öntudatos kálvinizmusra alapozom, ahol a magyar kálvinizmus két fajtáját különbözteti meg: az öntudatos [értsd: karakteres] és a "sívóhomok"- [értsd: élettelen] kálvinizmust. A két fajta szellemi gyökérzetéről és jellemzőiről így ír: „A racionalizmus megüresítő és elsorvasztó nyavalyájának százados uralma őrölte meg [a magyar kálvinizmus] életerejét, moralizáló sívóhomokjába temetve vallásos mélységét és gazdagságát, azután a teológiai liberalizmusnak a tudományos kultúrával kacérkodó és megalkuvó áramlata mosta alá egykor hatalmas védőgátjait, szemfényvesztő dialektikájával megbontva és köddé spekulálva hitvallási és teológiai acélbordázatát, és végül a nagy nemzeti katasztrófa tépte ötfelé egységes egyházi szervezetét, megosztva és pusztulásra ítélve nemzeti egységét és tradíciókincsét. Isten csodája, hogy még egyáltalán él. De Isten kegyelméből még él, s elkábított, megrontott és összetört öntudatának újjáteremtésére törekszik. Ébredésének első pillanatai sem most kezdődnek. Ide-tova két évtizede annak, hogy mind határozottabb öntudattal keresi s mind fokozottabb mértékben találja meg elejtett kapcsolatait a külföldi kálvinizmussal, és általános protestáns liberalizmusát és tartalmatlan racionalizmusát kezdi visszacserélni eredeti, sajátos és életerős kálvinizmusának ősi hitvallására és mély kegyességére.” A száraz és élettelen "sívóhomok” az „evangélium élő vize” kifejezés (Ján 4,10; 7,38) ellentéte. A pozitív magyar kálvinizmus tehát kizárólag az Igén és az egyszerű, igazi vagy hamisítatlan evangéliumon alapulhat. Ennek megfelelően bomlanak ki belőle pozitív tradíciói, melyek a mély [értsd: puritán jellegű] kegyesség, hitvallásos teológiai és etikai következetesség, szerves és egyetemes külső kapcsolatok. A magyar kálvinizmus vagy ilyen, vagy semmilyen.
VálaszTörlés