"A Bibliáról nem állíthatjuk, hogy teljes egészében tévedhetetlen, hiszen a történeti könyvekben vannak pontatlanságok, tévedések, és sok benne a legendás, meseszerű elem. Ilyen például Jézus szűztől való születése vagy a csodái is."
Valóban nem tévedhetetlen? Akkor hogy lehet életünk alapja, "zsinórmértéke"?
Oldalak
Állandó
Az alábbi állítások - melyek a kutatáshoz tartozó kérdőívben is szerepelnek - az egyházi nyilvánosság különböző felületein (sajtóban, weboldalakon, blogokban, rádió- vagy televízió interjúkban, stb.) jelentek meg. Nem a kutató személyes állításairól van szó, hanem az egyházi élet szereplőinek, gyülekezeti tagoknak vagy az egyházat kívülről látó embereknek az állításairól. Mindegyik megfogalmaz egy, többnyire sarkos és néhol egyoldalú véleményt az egyházról, a reformátusságról. Ön egyetért ezekkel az állításokkal? Esetleg bizonytalan az érvényességükben? Kérdése van? Talán más kérdéseket, szempontokat tart fontosnak? Kérem, mondja el véleményét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A kettő miért zárná ki egymást? Hiszen a megtetesült Istenről próbáltak az akkoriak anyagot rögzíteni az utókornak, ennél közelebb a személyes kapcsolaton kívül nem kerülhetünk Istenhez. Az, hogy nem objektíven és pontosan rögzíti ezt a találkozást, hanem a találkozott emberek szemszögéből, mit venne el a súlyából, hogy az élő Istennel való személyes kapcsolatra buzdít?
VálaszTörlésA Biblia tévedhetetlenségének eszméjét nem azért utasítom vissza, mert annyira nagy vagyok, hogy tévedést találtam volna a Szentírásban, hanem azért, mert kicsi vagyok ahhoz, hogy a Szentírás egészéről ilyen állítást fogalmazzak meg. Igehirdetéseinket, dogmáinkat, teológiai állításainkat és nyilatkozatainkat a Szentírás (mint meghatározó norma) alapján kell mérlegelnünk, és nem a mi nyilatkozataink és állításaink adnak hitelességet, tévedhetetlenséget vagy tekintélyt a Szentírásnak. Nem a nyúl viszi a vadászpuskát!
VálaszTörlésA Szentírás tekintélye önmagától van (2HH 1), nem a mi belterjes tévedhetetlenségi nyilatkozatainktól. Kutattad-e, faggattad-e a Szentírást őszintén? A tévedés, a hiba, a félreértés teljes kockázatával, az életed miatt? Ezt csak úgy teheted meg, ha nincs tévedhetetlenségi előfeltevésed, és az igazi választ is így nyered el, ahol Isten szól hozzád. A tévedhetetlenség előfeltételétől való mentesség a Szentírás tisztelete, nem kell megvédened a szöveget, önmagától igaz az.
Az ÍGE mint olyan Isten szava,Isten pedig tévedhetetlen. Ezért mondom ,hogy a Biblia tévedhetetlen.
TörlésA Biblia tévedhetetlen mindabban, amit állít. De mi az, amit állít? És hol vitatkozik, érvel, alkalmazkodik kora hallgatóinak tapasztalataihoz, ismereteihez? Én a legjobb választ a kérdésre az Institúcióban találtam meg. Tudjuk, hogy Kálvin fő művében végig szem előtt tartja kora (pszeudo)tudományos elméleteit. A rendszeres (platóni és arisztotelészi) alapokon állókból még át is tud venni nézeteket, a neoplatonikusoktól semmit. Eközben kiderül, a reformátor úgy vallja a Szentírás teljes tekintélyét, hogy közben szűk látókörű biblicizmusban sem merül el. A kulcs: kitűz három dogmatikai sarokpontot, ami felveti bibliaértelmezésünk teljes koordinátarendszerét. Nyilvánvalónak tartja azt a bibliai világképet, melynek elidegeníthetetlen része a teremtéstan és az ember halhatatlan lelkének tanítása. Utóbbi elsősorban az ember Isten előtti elévülhetetlen felelősségét jelenti, amelyhez hozzá kell tennünk a reális (és hitbeli tapasztalattal megerősített) bibliai lélektant az embernek a bűnesetből eredő teljes lelki megromlottságáról. Ez egyenesen kiált bennünk is a megváltás után. Lehetetlenné válik tehát számunkra mindannak vallása, ami ezeket a valóságokat megkérdőjelezi, rombolja, ezáltal pedig a bennük tükröződő isteni dicsőséget csorbítja, a lelkünk feletti jogot Isten kezéből bármi módon kicsavarja.
VálaszTörlésHiszem, hogy a Biblia nem elmúlt korok vallásos tapasztalatainak gyűjteménye, hanem Isten ihletett Szava, a történelemben megmutatkozó önleleplezése, amelyet nemcsak kijelentett az Ő emberei és végül az Ő Fia által, de le is íratott a mi üdvös tanulságunkra. Miközben gondoskodott arról, hogy emberi eszközei úgy és azt írják le, amit és ahogy Ő akarja, e munkája nem semmisítette meg, hanem áldottan felhasználta a próféták, apostolok és evangélisták emberi személyiségét, akik ezáltal szintén a könyvek szerzőinek tekinthetőek, de a Kijelentés isteni jellege öleli magába az emberit, amelynek így felette is áll, és ez a sorrend nem megfordítható. A Szentírás tévedhetetlensége azt jelenti, hogy Isten saját kijelentésének nemcsak tartalmában, de emberi szavakba öltöztetés formájában is tökéletesen járt el. Hiszem, hogy nem vethetnénk bizalmunkat Abba, aki lelki dolgokat jelent ki nekünk, amiket nem látunk, ha kijelentése nem lenne hiteles abban abban, amit látunk és tapasztalunk (természet, történelem, lelkiismeret). Mindezt Isten így mérlegelésünk alá is bocsátja, hogy ítéljünk, igaz-e Ő. A romlott emberi lélek ugyanakkor magában nem tud és nem is akar Isten és az Ő igazsága előtt meghódolni, és képes, hajlandó és hajlamos elsődleges világító képességét, a belátó emberi értelmet a természet, a történelem, a pszichikum és a Biblia megismerésének örve alatt önmaga vesztére elforgatni és megsötétíteni. Maga akar Isten és az Ő Igéje felett ítéletet gyakorolni, ahelyett hogy magát adná Azok ítélete alá. Hiszem ugyanakkor, hogy a szöveg emberi áthagyományozása enged némi teret a kritikai (összehasonlító) gondolkodásnak, de ennek a hit szabálya fegyelme alatt kell állnia: vagyis hogy a Szentírás elsősorban önmagát magyarázza, és ott is a világos (egyértelmű) helyek felől kell a homályosabbakat magyaráznunk.
VálaszTörlésA fentiek tükrében: 1.) Hinni igyekezzünk a Szentírásnak, ne felülbírálni. 2.) A nyelv és a megértő logika segítségével tárjuk fel a szöveg elsődleges értelmét, és ne akarjunk efölött bölcselkedni, hacsak külön nyomós indok erre bennünket nem késztet. 3.) Fogadjuk el a prófétai tanúságot: hogy pl. az Immánuel- (Ézs 7. rész) és az "Egyiptomból hívtam ki az én fiamat (Hós 11,1) csakis Jézusban teljesedhetett be hiánytalanul. 4.) ne tiltsuk el az allegórikus-tipologikus magyarázatot sem, ha erre maga a Szentírás és a hit szabálya bennünket feljogosít: pl. Gal 4. rész. 5.) Higgyük el, hogy miközben Isten kijelentésében alkalmazkodott az elmondás és leíratás korához, bőven hagyott bizonyságot saját tudásáról, mely a kor világképét és ismereteit sokkal meghaladta. Amikor pl. "a nem természettudományos" Jób könyvében ilyeneket olvasunk: "A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában." (9,5); "Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé." (26,7) "Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak." (40,12) [a víziló ilyenre nem képes], ki hallott akkor modern geológiáról (kontinensvándorlás és rétegeltolódás), gravitáció- és őslénytanról?!
VálaszTörlésVégezetül hiszem, hogy ezzel a 10. kérdéssel azt a kardinális kérdést találtuk meg, amiből minden egyéb levezethető!
VálaszTörlésTörvényemet szívükbe írom...
VálaszTörlésA Sola Scriptura elv a Szentírás tévedhetetlenségét jelenti (számomra).
VálaszTörlésHa valami hiba van a megértésben, azért egyedül mi, emberek vagyunk a felelősek.
"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre," (2Tim 3,16.)
VálaszTörlésNem hagyott nyugodni a kérdésnek az a része, mely a csodák természetét, illetve a hit és tudomány viszonyát illeti, így ezzel kapcsolatban is szeretnék megosztani néhány gondolatot. Kálvin az Institúcióban röviden foglalkozik azokkal a katolikus vádakkal, miszerint a reformátorokhoz nem kapcsolódnak a katolikus szentekéihez hasonló csodák. A reformátor ezt készséggel elismeri. Éppen csak utal arra, hogy Isten mindennap megragadható csodái a bennünk és körülöttünk felismerhető teremtett csodák, melynek Isten hatezer év [értsd: az emberi öntudat világmegismerő erejének bibliai lépték és kronológia szerinti megindulása] óta számtalan bizonyságát adta. Megemlíti azt a lehetőséget is, hogy a pápisták által propagált csodák akár jezsuita hazugságok is lehetnek. Mindenesetre – mondja Kálvin – Isten Jézus és az apostolok csodáival az igaz hit tanításait hitelesítette. Azt kell tehát megvizsgálnunk, kinek a tanítása egyezik meg az eredetivel, és a bibliai csodák tekintélyükkel azt a felet erősítik. Egyébként pedig Augustinus és egyéb egyházatyák is nyilván bizonyságot tettek róla, hogy bizonyos kegyelmi ajándékok, mint a nyelvek, gyógyítás, csodatévő erők csak időlegesen adattak, és az apostoli idők elmúltával visszavonattak ebből a világból.
VálaszTörlésNem hallgathatjuk el, hogy a modern természettudomány eredményei és a Bibliának az univerzumra vonatkozó állításai között szakadékszerű ellentmondások feszülnek. A földrajzi felfedezések (1471–1780) a természetleírás fellendülését hozta, melynek korábban elképzelhetetlen adatdömpingje először kérdőjelezte meg az özönvíz történetiségét, az egész földre kiterjedő globális hatását. Ezt a meglévő kételyt a 18-19. században három szellemtörténeti folyamat tovább katalizálta. 1.) A létrejövő modern geológia a földtani folyamatok szerves folytonosságának alapjára helyezkedett és szinte teljesen száműzte a katasztrófaelméletet a tudományos megismerés teréről. Így millió évekre tágult a földi lét perspektívája a bibliai évezredes lépték helyett. Arra a következtetésre azonban kevesen jutottak, hogy a modern távolságmérések által először kimutatott kontinensvándorlás (melynek adott sebességét állandónak véve és nulla pontra visszaszámolva kapták a földtörténet első millió éves léptékeit), megoldja a korai vízözön-szkeptikusoknak a vándorlás, benépesítés, klimatikus és táplálkozási adaptációra vonatkozó kételyeit. Azt a csekély tényt pedig, hogy a jelen földtani körülmények között nem keletkeznek ma a felszínen látható üledékes kőzetek, a geológiai törések, vetődések, rétegeltolódások és a Föld mélyében uralkodó, nyomás és hőmérséklet útján kell magyarázniuk, mely folyamatok azonban rendkívül lassan, így az emberi érzékelés által észrevehetetlen ütemben zajlanak le. A biológiai evolúcióelmélet majd természetszerűleg veszi át a modern geológiától ezt az érvet, ahogy a földtani rétegződés és az evolúciós sorok gyakran egymásra hivatkoznak a kronológiák, datálások összeállításában. 2.) A kialakuló német idealizmus meg kívánta találni az egészséges egyensúlyt az élettelen és sivár mechanisztikus racionalizmus és a merev szupranaturalizmus között. Herder újra felfedezte Spinozát, és Spinoza-reneszánszának részeként a fejlődéselvet az addig bevett gyakorlattal szemben az embervilágon túl a természeti világra is alkalmazta. Ez a világkép tükröződött Goethe Faustjának második részében. 3.) Darwin 1859-ben jelentette meg nyomtatásban a környezeti tényezők természetes szelektív hatásáról szóló felismeréseit. Az a tény azonban, hogy ezt korlátlan világmagyarázó alapelvvé tette, nem magyarázhatóak anélkül, hogy ismernénk a modern tudományos verseny, parlamentarizmus és szabad versenyes kapitalizmus kialakulásának időszakát. Darwin személyes életének konkrét élményei és tapasztalatai, melyek felismeréseihez vezettek, szervesen be voltak ágyazva a kor hátterébe, tudományos és társadalmi közéleti témái közé. Darwin becsületére kell írnunk, hogy alapművében még olyan tényeket is felsorolt, melyek elmélete ellen bizonyítottak, hogy azután az őt ért támadások hatására 1867-ben az embert is nyíltan és kizárólagosan az állatvilág részének jelentse ki, maga részéről egyértelműen állást foglalva egy olyan kérdésben, melyet már Linné felvetett és egyúttal nyitva is hagyott. Amikor ezekre a következetlenségre, szellemtörténeti áthallásokra rámutatunk, a természettudományok „felkent papjai” elismerik ezek tényét, ám szerintük az azóta felszínre hozott tudományos eredmények és lefolytatott viták természetesen már ad acta tették ezeket a korai hiányosságokat, és sokkal alaposabban alátámasztották magukat az egyébként zseniális alapkoncepciókat. Szabad legyen ezzel kapcsolatban óvatos, de határozott kételkedésünket kifejeznünk.
VálaszTörlésföldrajzi felfedezések kora
Törlés