A református istentiszteletből
nem maradhat el a zsoltáréneklés.
Így szól az állítás. A kérdést viszont tovább lehet vinni: feltétlenül ezeket a szövegeket és ezekkel a dallamokkal kell énekelnünk? Egyáltalán: énekeljük a fekete énekeskönyv genfi zsoltárait? Mennyit ismer és használ egy-egy közösség a százötvenből? Mi az, ami nem maradhat el még egy református istentiszteletből? Mitől református egy istentisztelet?
Még segédlelkészként a szolgálati helyemen az istentisztelet mindig zsoltárral kezdődött. Én is igyekszek minden vasárnapi istentiszteleten legalább egy zsoltárt énekeltetni. Hogy a gyülekezetek mennyit ismernek ezekből? Nehéz kérdés. Ha a 150 zsoltárból 50-60 zsoltár megy, akkor az már egész jó. Persze ahol jól képzett kántor, énekkar van, ott ez a szám lehet magasabb. Arra a kérdésre hogy mi nem maradhat el az istentiszteletből, az lenne a válasz hogy az ige felolvasása semmilyen körülmények között, de a liturgiánk nem véletlenül alakult ki és lett olyanná, amilyen. Ének, ima, igeolvasás és igehirdetés mindenképpen legyen istentiszteleten. Mitől református az istentisztelet? Csak általánosságokat tudok írni.
VálaszTörlésAz valóban nem maradhat el! Kálvinista istentiszteletünk alapelemei közé tartoznak a zsoltárok.
VálaszTörlésA zsoltáréneklés valóban elengedhetetlen. Egy olyan egyház, amely a sola Scriptura elvét vallja, erről nem mondhat le.
VálaszTörlésHogy a genfi zsoltárokhoz kell-e ragaszkodnunk? Fontosak, mert összekötnek bennünket a kálvinista reformáció (európai) egyházaival. Azonban Szenci Molnár Albert számára sajnos nem ez volt az elsődleges szempont. Szégyellte a külföldi barátai előtt az addig megszületett zsoltárfeldolgozásokat, amelyek a históriás énekek zenei világát idézték, mert ők úgy találták, hogy primitív a verselésük. Őt magát is lenyűgözte a francia költészet. A francia dallamok többsége azonban idegen maradt a magyar füleknek, s a szöveg prozódiája is nagyon sok kívánni valót hagy maga után. Ehhez jött, hogy évszázadokig képzett kántorok nélkül kellett boldogulnia a gyülekezetek többségének. Egyes feldolgozások (pl. a Gárdonyi-féle) új lelket leheltek az énekekbe. Ha meg akarjuk őket tartani, először is át kellene dolgozni őket zeneileg és főleg szövegileg (Áprily túlságosan visszafogott volt a munkájában), ill. újra kellene tanulni őket énekelni. Ám sokkal jobban örülnék a magyar és / vagy a közel-keleti népzene világát idéző feldolgozásoknak (lásd a Gryllus testvérek ilyen irányú munkásságát).
Egyetlen gyülekezetet ismerek, amely minden zsoltárt ismer, a hejceit. Victor István bácsi a sok évtizedes szolgálata alatt mindet megtanította a gyülekezetnek.
Ötven zsoltár ismeretét már rekordnak tartanám. Szerény tapasztalatom szerint a gyülekezetek többsége húsznál többet nem ismer. Ezen is csak az átdolgozás segíthet igazán.
Nálunk van egy lista a "gyülekezet által ismert és énekelt" énekekről, amiben 40 zsoltár van feltüntetve, úgy, hogy pár évvel ezelőtt itt rendszeresen volt énektanítás a gyülekezetben (kb. 80-100 ember jár egy vasárnapon ide).
VálaszTörlésA teológiáról én is hozom magammal, hogy szívesen választok egy-egy zsoltárt az istentisztelet elejére, alapvetően szeretem a zsoltárokat (hát még a bibliai verziót) és énekkincsünk részeként tekintek rá. De a szöveg bonyolultsága és a dallam miatt, gyakran nehezen választok.
A hittanosoknak pedig még a 42. vagy 25. zsoltár is nagyon furcsa, hát még a többi.
Személy szerint én néha a mai magyar nyelv szerint éneklek egy-egy olyan szót, aminek mondjuk a ragozása régies (pl. "kegyelmibe" helyett "kegyelmébe"), és így közelebb van a szívemhez. Ha vannak időnként új bibliafordítások (nagyon helyesen), akkor miért ne lehetnének ezek a zsoltárszövegek is esetleg revideálva? Csak kérdezem, vajon köze van a református szónak a "reform" és "új forma" kifejezésekhez?
Nekem a református attól református a fejemben, - ahogy Isten igéje élő és ható, - hogy az időszerű és aktuális, ma is hozzám szóló. De ezek csak ilyen hirtelen gondolatok, amik fáradtan a nap végén eszembe jutnak erről.
U.i.: A Psalm Project nevű zenekarnak nagyon szép angol zsoltárfeldolgozásai vannak a XXI. század emberéhez, az szerintem egy fantasztikus kezdeményezés, érdemes belehallgatni és rácsodálkozni...
Gyakorló kántorként az a meglátásom, hogy sajnos a mai gyülekezetek nem túl gyakran énekelnek zsoltárokat. Vagyis az istentiszteletek alkalmával túlnyomó részt dicséreteket énekelünk. S csak 1-2 zsoltárt, alkalmanként. S olyan istentiszteleten pedig nem is vettem részt, ahol csak zsoltárt énekeltünk volna. Jómagam is örülnék, ha a szövegük maibb lenne, s dallamvilágukat is közelebb érezném. Nem vagyok e téren szakértő, de biztos fel lehetne őket úgy dolgozni, hogy könnyebben menjen a megtanulásuk. Így szívesebben énekelnénk őket. Személy szerint kíváncsian várom az új, átdolgozott énekeskönyvet. Remélem a hozzá tartozó koráll könyv is elkészül. S még valami:a koráll könyvben, ha a kotta alatt ott lehetne az ének szövege is, az nagy könnyebbséget jelentene a kántorizálásban, mert akkor könnyebben tudnék együtt énekelni a gyülekezettel, s nem kellene még az énekeskönyvet is külön lapozgatni, hogy hol tart épp az éneklés, s hogy kezdődik a következő versszak.
VálaszTörlésMi is minden istentiszteleten éneklünk zsoltárt. De ez nem teológiai kérdés szerintem, hanem a szent hagyományunk tisztelete, amit pápista módra akarunk teológiával is megtámogatni. A laorissi és tudom is én milyen dallamok teljesen idegenek a mai dúr-moll hangzásvilágban szocializálódott embereknek, nem véletlenül mondta egy tanárember presbiterünk, ezek olyan halottmosó énekek... Tudtommal akkori népszerű dallamok is bekerültek, de megragadtunk azon a szinten, énekeskönyvünk legfiatalabb énekei is több mint száz évesek és a 20.21. századi énekekből hírmondó sincs. Bár megnézném, hogy egy U2 számra ráhúzott zsoltárparafrázis milyen hatást váltana ki. Mint oly sok más területen, itt is a múltunkban élünk.
VálaszTörlésNéhány jól megszokott "sláger" zsoltár maradhatna a vasárnap délelőtti istentiszteleten, hiszen sok, templomba járó (főleg) idősebb ember számára fontos. De nagyon-nagyon kellene a mai, modern keresztyén énekek használata, és mai zsoltárfeldolgozások készítése, vagy a már elkészültek használata! Nem csak arra gondolok, hogy néhány lelkes fiatal lelkész gitározgat az ifin, hanem hogy az istentiszteleteink részévé teszünk olyan mai dicsőítő és hitvalló énekeket, amiket felszabadultan énekelhet a 21. század elején élő ember a nélkül, hogy úgy érezné, időutazáson vesz részt vagy egy autentikus reneszánsz filmforgatáson statisztál. Minél archaizálóbb egy istentisztelet, annál inkább eltávolodik az ember valós életétől, annál jobban szétválik életünkben a szent és a profán, annál kevésbé "megy át" az igehirdetés üzenete is a hétköznapi életünkbe, inkább "bent marad" a "szép beszéd" a templomban, mert az ott egy más terep, fura énekekkel, fura szokásokkal...
VálaszTörlésMarti Miklós kollégám szavai kiválóan tükrözik a valóságot....de mint annyi mindenben itt is csak ülünk a semmi ágán, ki tudja mire várva??
VálaszTörlés