"A kegyelmi ajándékokat (pl. prófétálás, gyógyítás, nyelveken szólás) Isten csak az első keresztyének idejében adta."
Egyet lehet érteni az állítással? Amennyiben így van, mi a helyzet azokkal, akik ma is arról beszélnek, hogy kaptak ilyen ajándékokat? Ha pedig nem értünk egyet, miért van az, hogy a történelminek nevezett keresztyén felekezetek között ritkán találkozunk ilyen kegyelmi ajándékokkal?
Oldalak
Állandó
Az alábbi állítások - melyek a kutatáshoz tartozó kérdőívben is szerepelnek - az egyházi nyilvánosság különböző felületein (sajtóban, weboldalakon, blogokban, rádió- vagy televízió interjúkban, stb.) jelentek meg. Nem a kutató személyes állításairól van szó, hanem az egyházi élet szereplőinek, gyülekezeti tagoknak vagy az egyházat kívülről látó embereknek az állításairól. Mindegyik megfogalmaz egy, többnyire sarkos és néhol egyoldalú véleményt az egyházról, a reformátusságról. Ön egyetért ezekkel az állításokkal? Esetleg bizonytalan az érvényességükben? Kérdése van? Talán más kérdéseket, szempontokat tart fontosnak? Kérem, mondja el véleményét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Egyetértek Wolfhart Pannenberggel, aki azt írja, hogy a karizmák kor- és kontextusfüggőek, azok tartalma és száma változhat, az 1Kor 12 felsorolása nem egy zárt, teljes lista. Az a kérdés, hogy az egyházban milyen feladatok vannak, és ahhoz milyen ajándékokat, karizmákat kaptunk, és ezek hogyan működnek együtt Krisztus egy testében (ST3, 372). Maga Kálvin is azt mondja (Inst 4.3), hogy pl az apostoli, prófétai feladat és tiszt ideiglenes volt, és már a reformáció korában más feladatok adódtak, másra volt szükség.
VálaszTörlésA kérdés tehát nem az, hogy a korabeli karizmákra van-e szükség, hanem az: ma mire van szükség? Milyen tisztségek (gyülekezeti, intézményi, speciális missziói) feladataink vannak a 21. században, és arra milyen ajándékokat kaptunk a Szentlélektől? Felismerjük-e ezeket, és be tudjuk-e építeni az egyházszervezetünkbe?
A problémát abban látom, hogy bizonyos emberek és közösségek, radikálisan gondolkoznak a karizmákról.
VálaszTörlésHa az általuk állított kritériumoknak valaki nem tud megfelelni, például nem tud nyelveken szólni vagy prófétálni, az már nem is hívő keresztyén, sőt egyenesen sátáni.
A Szentírásban minden le van írva, amit az embernek hinni és ismerni kell üdvösségét illetően. Tehát a "prófétálás", amennyiben az üdvösségre vonatkozó új dolgok kijelentését illeti, nem elfogadható.
Minden egyéb karizma létezése, előfordulása, létalapja, nem vitatható.
Kérdés, hogy azokat az áldásokat, amikkel a mai kor embere rendelkezik (jó pénzügyi és műszaki ember, ért a gyerekek tanításához, esetleg jól süt és főz stb.), lehet-e ugyanúgy karizmának tekinteni? Szerintem igen.