Állandó

Az alábbi állítások - melyek a kutatáshoz tartozó kérdőívben is szerepelnek - az egyházi nyilvánosság különböző felületein (sajtóban, weboldalakon, blogokban, rádió- vagy televízió interjúkban, stb.) jelentek meg. Nem a kutató személyes állításairól van szó, hanem az egyházi élet szereplőinek, gyülekezeti tagoknak vagy az egyházat kívülről látó embereknek az állításairól. Mindegyik megfogalmaz egy, többnyire sarkos és néhol egyoldalú véleményt az egyházról, a reformátusságról. Ön egyetért ezekkel az állításokkal? Esetleg bizonytalan az érvényességükben? Kérdése van? Talán más kérdéseket, szempontokat tart fontosnak? Kérem, mondja el véleményét!

2017. augusztus 3., csütörtök

8. állítás - A református egyházban a nőket...

"A református egyházban a nőket nem lenne szabad lelkésszé szentelni, vagy legalábbis nem kellene engedni, hogy úrvacsorát osszanak."

2 megjegyzés:

  1. Egyrészt a református egyház döntött már erről: női lelkészeket is felszentelünk, amit a reformálás fontos lépésének tartok. Van itt még tennivaló, de nem hátrafelé, hanem előre, hogy könnyebben és biztonságosabban megtalálhassák a helyüket a nők a lelkészi szolgálatban.
    Másrészt, mi az, hogy „legalábbis nem kellene engedni, hogy úrvacsorát osszanak”? Miért pont az úrvacsora? A kenyér, vagy a bor nem illik hozzájuk? Ugyan! Még a 2HH is a keresztségnél tiltja a nőknek a keresztséget, de azt sem a női mivoltuk vagy a női lelkészség okán, hanem az ágostoni-katolikus bábakeresztségtől való elhatárolódás miatt.

    VálaszTörlés
  2. Az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy vannak Istentől megáldott, jó női lelkészek.
    Ha túl sok lelkészt képeznének (nem így van), akkor is meg lehetne és meg kellene találni a nők pásztori szolgálatának a helyét.

    VálaszTörlés